VISZ

Tehát hatod magammal (Szadeczky-Kardoss Kati és Istvánnal, Tutinka Zsófival, Bencsik Bencével, Dragán Gyurival, Kelemen András hittanossal), a Havanna lakótelepi gyerekek-felnőttek között vagyunk. Nagyon áldott alkalmak voltak az eddigiek is, és bízunk benne, hogy hasonlóan áldottak lesznek a további alkalmak is. Első két nap kb 13-13 gyerek volt, de ami különösen is érdekes volt, hogy nagy részben mások jöttek hétfőn és kedden. Hétfőn többségében fiúk, kedden többségében lányok. Ez, hogy többségében nem ugyanazok voltak mindkét napon, azt is jelenti számomra, hogy tényleg Isten "hozza-viszi-gyűjti a gyerekeket", nem azon múlnak a dolgok, hogy mi mennyire akarjuk, hanem Isten munkálkodik.

Az alkalmat Ida néninél, egy közelben lakó idős gyülekezeti tagnál tartjuk imaközösséggel 16:15-től 16:45-ig, majd a környező játszóterekről hívogatjuk a gyerekeket 17-17:30 között, majd 17:30 és 19 között van az 5 napos klub alkalma (játék, ima, bibliaitörténet (Én vagyok...), missziós történet (a Hold-on járó ember, azt hiszem James). Utána hétfő este 7-től 7:30-ig a jelenlévő roma felnőttekkel próbáltunk kapcsolatba lépni, ker roma énekeket énekeltünk és beszélgettünk velük.

Kedden 7:30-7:45-ig egy kb. 20 tagú amerikai ker drámacsoportot hívtunk, akik evangélizáltak a jelenlévő gyerekeknek és felnőtteknek a kb 20 perces evangéliumi színdarabon és utána az összegzésen és a beszélgetéseken keresztül. Ezután a jelenlévő roma felnőttekkel próbáltunk kapcsolatba lépni, ker roma énekeket énekeltünk s beszélgettünk velük 8-ig. Pár dolgot emelnék ki: nagyon jó hogy sokan türelmesen végighallgatják a történeteket, egy gyülekezeti és egy hittanos fiú kivételével mindenki új számunkra, akik még most tanulnak először aranymondát és megkérdezik, hogy mit jelent utána az, hogy János 10:11? :) És meg tudjuk mutatni, hogy ez segít megtalálni az igehelyet a Bibliában. Örültünk, hogy mindenki imádkozott velünk, akik végighallgatták a történetet, ami az egyik képen is látszik. Hálásak vagyunk, hogy nem esett az eső sem, és minden szép rendben történt.

Még egy különleges csodáról szeretnék beszámolni, ami nem a gyerekekkel, hanem az egyik amerikai tini színjátszóval esett meg: Három hete járják Bp. tereit és előadják napi 5-6x a színdarabot és így evangélizálnak Bp.-n, főként a metro megállókhoz közeli tereken. Én párszor segítettem nekik a tolmácsolásban, és meghívásunkra eljöttek utolsó estéjükön, tegnap este a mi játszóterünkre is, habár 20 percre van a Köki metro megállótól. Amikor megérkeztek akkor az egyik fiú (a képen a kék köpenyes király) örömében elkezdett ugrándozni és ölelgetni, majd kiugrott a bőréből örömében. Kiderült, hogy ő otthon, Amerikában (azt hiszem Oklahoma, de lehet, hogy Texas) benne van az ottani Visz-ben és az volt az egyik legnagyobb vágya, hogy most a három hetes Bp-i evangélizálásuk alatt egy Viszes táborban is evangélizálhassanak. Ezt mint kiderült többször is mondta a héten, de én hozzám nem jutott el ez az infó és a többi magyar segítő nem tudott bp-i Viszes táborról, így szomorkodott, hogy úgy kell 3 hét után hazamennie, hogy nem volt Visz-es táborban. És akkor teljesen váratlanul amikor megérkezett, meglátta rajtunk a Visz-es pólót és az 5 napos klub vászon hátteret és ezért örült annyira. A magyar segítők sem tudták, hogy legutolsó estjükre egy Visz-es 5 napos klubra kaptak meghívást, mi pedig nem tudtuk, hogy az egyik színjátszónak ez az egyik legnagyobb vágya. Ez Isten csodája és csodálatos időzítése, rendezése volt és nagy áldás volt mindannyiunk számára ez a közös szolgálat. A végén közös fénykép is készült és oda is adtam neki a Visz-es pólómat, emlékül a csodálatos isteni időzítésre. 

Kerekes Péter