MINDENNAPOK

2017. jún. 05. 17:07

Rendkívüli alkalom, amikor az ember találkozik az Élő Istennel. Ünnepnap. És mi van a többi napon? Istennel a többi nap is csodálatos, hiszen, ha elfogadtuk, Ő mindig itt van mellettünk.

A TELEFONHÍVÁS
Egyik Testvérünk cukorbeteg. Folyamatosan figyelnie kell vércukorszintjére, különösen annak szélsőséges ingadozásamiatt. Egyik éjjel telefoncsörgésre ébredt. Lassan ocsúdott fel álmából, és mérgesen vette fel a készüléket, de haragját nem volt kire kitöltse, mert a vonal túlsó végén nem volt senki. Megpróbált hamar visszaaludni, de nem sikerült. Furán érezte magát. Már nem is gondolt a hívásra… Úgy döntött, ha már kiment az álom a szeméből megméri a cukrát. A mérés eredménye megdöbbentette: olyan alacsony volt a vércukorszintje, hogyha nincs a telefonhívás, ami felébreszti, akkor akár kómába is aludhatta
volna magát.

Kitől jött a hívás?

A BUSZVEZETŐ
Van a gyülekezetünkben egy fiú. Még csak kora tizenéves, de már jó ideje önállóan közlekedik, akár az esti órákban is. A templomból hazafelé egy „lakatlan”, szegényesen világított területen kell átmennie, de őt ez
nem zavarja. Napközben a piac és a rendelőintézet közelsége miatt jár arra busz, igaz nagyon ritkán - és bár van bérlete - ő inkább gyalogolni szokott.
Tél elején, egy kora esti templomi alkalom után is éppen hazafelé tartott, és amikor ehhez az elhagyott területhez ért, arra jött egy busz. A fiú nem állt a megállóban,
csak sétált hazafelé a járdán, és nagyon meglepődött, mikor a busz megállt mellette, a sofőr kinyitotta az ajtót és mondta, hogy szálljon fel. A fiú megköszönte a lehetőséget, de nem szállt fel, hanem tovább indult. Pár méter múlva a busz ismét megállt mellette nyitott ajtóval, és a vezető ismét hívta. Végül is … gondolta, majd felszállt, és a házunkhoz közeli megállóban szállt le.

Ki vezette a buszt?

EGY PONT
Gimnazista lány. Szorgalmas. Maximalista. Sokat tanult egy dolgozatra, ami jól is sikerült, de neki az, hogy csak egy ponttal maradt le az ötösről még jobban fájt, mintha meg sem közelítette volna azt. Sírva ment haza az iskolából. Szüleivel átnézték a dolgozatot: minden jól volt javítva, ottvoltak a pontok ahol kellett, hogy legyenek, a tanár mindent figyelembe vett, amit kellett… és úgy tűnt, hogy az az egy pont menthetetlenül hiányzik. Elültek
a viharfelhők, beletörődtek a négyesbe, de ott bent a lelkében a lány kicsit szomorú maradt.Napok múltán újra elővette a dolgozatot, nézegette… megszámolta a pontokat. Egy pont nem volt benne a végeredményben.

Honnan került elő a „boldogságot” jelentő egy pont?

 

IDŐJÁRÁS
A legutóbbi tél sem kényeztetett el minket hóval, télies időjárással. Nehezen összehangolt időpontban szánkózni indult a család. Borult idő volt végig az úton, és nyugatra tartva egyre sötétebbek lettek a kilátások. Esni kezdett az eső. Talán már el is csüggedtünk, hogy ebből nem lesz semmi, de a hegy közelében elállt az eső, itt-ott még a nap is kikacsintott a felhők közül. Három óránk volt szánkózásra. Csak addig nem esett. Leadtuk a szánkókat, átöltöztünk, beültünk a kocsiba, és hazaindultunk. Szinte egész úton esett.

Ki parancsol a felhőknek, a szeleknek?